Sziasztok. Nyugi, nem kell a címtől beparázni, nem estem teherbe. Bár lehet, ha gyorsan szülnék egy hármasikreket megoldódna a rezsicsökkentésem. De itt még nem tart a tudomány. Az én óvónénim még konzervatív szellemiségű volt, és nem támogatta a nemváltoztató műtéteket. Mondjuk azt sem hagyta, hogy Zsuzsika csúnyáját megvizsgáljam a délutáni alvásidő alatt.

Akkor jöhetne a kérdés, hogy van-e gyerekem. Ez majdnem minden társkreső match után el szokott hangzani. Erre persze a standard válasz, hogy nem tudok róla. Eddig nem jelentkezett, sem a gyerek, sem az anyuka. Persze, ilyenkor szokott továbbfejlődni a cselekmény abba az irányba, hogy hát akkor nem őt keresem, mert Ő már elmúlt negyven, és amúgy is van már, és nem akar többet ...

Sziasztok! Újra itt, csak nektek. Ma megint a pszichológia területére merészkedek. Persze csak amatőr szinten, továbbra is csak a tapasztalataimat, és a véleményemet szeretném megosztani veletek.

Hogy miért is jött fel ez a téma? Bevallom nektek, néha más dolgokat is írok, és egy kedves ismerősöm hívta fel rá a figyelmet, hogy mostanában elég sokszor előjön olyan téma, amiben áttételesen ugyan, de ezzel foglalkozom. Ez bizony az életközepi válság.

Bár tegyem hozzá, én ezt nem válságként élem meg. De nem tagadom engem is elért ez a dolog. Én inkább azt mondom, számvetés az eddigi élettel. Egy lezárása a múltnak. A fiatal felnőttkornak.

Több cikket is elolvastam ebben a témában. Nem teljesen azonosak a vélemények, még ...

Sziasztok! Nagyon restellem magam, hogy csak úgy eltűntem. Ja, nem ide. Kicsit beütött a tavasz, a nyár. Lett egymillió dolgom, amiből 999.990 még mindig rám vár. Nem voltam annyira hatékony, mint szerettem volna. 

Nem mentegetőzésképpen (de), nem bírom  a meleget. Habtestem nincs felkészülve a trópusi, illetve inkább szaharai klímára. Ráadásul a gépem, amin ezeket a vackokat szoktam gépelni, a tetőtérben van. Komplett szauna. És az olvasókat csak megtisztelem azzal, hogy nem egy szál pöcsben írom a posztokat. Meg amúgy is, a fröccs is felmelegszik. 

Mit szóltok ehhez az időjáráshoz? Jó, tudom, volt már meleg korábban is. De ez most valahogy másabb. Csak a kertből, illetve annak maradékából kiindulva. Diófa elhullajtotta a levelét, ...

Sziasztok! Ott tartottam, hogy azon a szép, fagyos márciusi hétfő estén éppen a Nyugatiban önkénteskedem, mint raktáros. Ugye emlékeztek rá, délután öt órától, és és úgy este tízig kellett volna lenni. Namármost, Norbert, a koordinátor olyan este nyolc körül felvetette, hogy ki kellene menni a reptérre, mert jön két mentesítő gép (nyaralókat hoztak haza, és ugye a légtérzár miatt nem tudtak közvetlenül hazamenni), szóval érkezik két gép Egyiptomból, és menni kellene előre csomagolt kaját osztani. Ki vállalkozik? Én mondtam, hogy nekem jó, de maximum éjfélre vissza kellene érnem. Nem azért, mert lemerül bennem a gombelem, csak nulla óra 15 perckor vagy mikor van az utolsó vonatom hazafelé. Semmi gond, hiszen a gépek este tíz ...

Sziasztok! Újra itt vagyok. Nem tűntem el, csak éppen nem volt időm írni, vagy éppen kurva fáradt voltam. Azt tudjátok ugye, hogy az egyéves évfordulót is elfelejtettem. Bakker, ha a blog csajszi lenne, most már három hete nem beszélne velem. Elmentem önkéntesnek.

Gondoltam, majd ha lassul a helyzet megírom a tapasztalatokat, de eleinte nem lassult, aztán meg rohadt sok tapasztalatom lett. Aztán most meg az jutott eszembe, hogy vajon nem fogjátok-e azt gondolni, hogy azért írom le, hogy önkénteskedtem, mert ezzel akarok felvágni. Meg megmutatni, hogy milyen kurva jó fej vagyok. Nem ez van, de aki ezt gondolja azt úgyis leszarom. Ismertek.

Na, de hogy is kerültem én az önkéntesek közé. Néha én sem értem. Igazából olyan vagyok, ha valakit ...

Sziasztok! Nem szeretem a negyvenhetes számot. Olyan idegen. Prím is, meg olyan magányos. Olyan acélszürke. Ettől függetlenül nem örülök neki, hogy ezt a témát “kell” kiveséznem. Illetve, hogy elmondjam azt, én hogy látom a dolgot a saját szemszögemből.

  Igen, az orosz-ukrán válság lesz a mai téma. Tudom, már mindenkinek a könyökén jön ki a dolog, és én nem  is harctéri tudósítást akarok írni, vagy esélyeket latolgatni, esetleg megkeresni ki is a felelős a kialakult konfliktusért. Ez csak egy vélemény lesz, az egészről, meg úgy általában az egész hülye katonásdiról.

Ha eddig nem derült volna ki, én egy kibaszott pacifista vagyok. Nagyobb, mint a Csendes-óceán. Hívhattok gyávának, vagy idegenszívűnek, de én elítélem ...

Hét elején még nem tudtam pontosan miről osszam nektek az észt, de este belenéztem az egyik streaming szolgáltató kínálatába, és elkezdtem nézni a Csodálatos Pókembert. Persze csak kedd este tudtam befejezni, és utána fogalmazódott meg bennem a nagy kérdés, amit szeretnék ma nektek kifejteni. Így most ez megint egy utolsó pillanatban megírt bejegyzés lesz, de láttunk már ilyet. 

Ja, az  Andrew Garfieldos Pókembert néztem, amiben nem mellékesen Emma Stone is szerepel (bocsi Scarlett). Ja, és hogy milyen kérdés merült fel bennem? Az, hogy miért akar minden kissrác, és néhány (vagy nem is néhány felnőtt) szuperhős lenni? Mármint miért irigyeljük őket? Miért örvendenek ekkora népszerűségnek ezek a filmek? És itt még említhetném ...

Sziasztok!

Mit szóltok a latinos műveltségemhez? Ami egyébként nincsen. A címet nem fogom lefordítani, aki nem érti, keressen rá. De szerintem, ha elolvasod az irományt, kábé ki fogod találni mit is jelenthet.

Engem egy dolog tud megölni. Az unalom. Ja, és a barnamedve. De az unalomtól kicsit jobban félek. És gyaníthatóan többet is találkozom vele. 

Az ember él valahogy. Dolgokról gondol valamit. Érdekli pár dolog. Véleménye is van. Akkor van egy kis gond, ha azt gondolja, hogy mindenki úgy gondolkozik, érez, és vélekedik, mint ő. Illetve az nagyobb baj, hogy ha esetleg más gondolatokkal, érzésekkel, és véleményekkel találkozik, akkor szentül meg van győződve, hogy csak az Ő gondolatai, érzései, véleménye lehet a helyes. Hát nem.

Sziasztok!

Ma megint rendhagyó témát hoztam nektek. Ez most nem vélemény lesz, mert rohadtul nem tudtam megegyezésre jutni magammal, de egy ideje már böködi a szürkeállományomat (már amit nem ittam még el) a dolog.

Ezt a Szentháromságot szeretném megbolygatni, illetve elgondolkodni az összefüggéseken. Lehet a végére még jutok is valami eredményre, persze egyáltalán nem biztos, hogy igaz lesz, de majd akkor legfeljebb jól megcáfoltok, és lehülyéztek. Nyugodtan, nem vagyok minden titkok tudója. Főleg olyan dolgokban, amikben semmi tapasztalatom nincsen. Jó pap holtig tanul. Én meg ugye messze állok a katolikus egyháztól, mint macskaszőr allergiás az oroszlánketrectől.

De miről is van szó? Megpróbálom kifejteni, mire is gondoltam ...

Sziasztok!

Azt hiszem sejtitek, hogy ma nem az éjszaka a padláson rohangáló rajtszámos lepedős alakokról fogok nektek írni.

De először pár szolgálati közlemény. Numero uno: Elkészült a lifeofblajen@gmail.com . Még az elején, mikor belekezdtem ebbe a blogolásos szemfényvesztésbe, elhatároztam, hogy nem fogok reagálni a kommentekre. Legalábbis a komment szekcióban nem. Posztban simán, főleg ha olyan dolgokról van szó, ami mindenkit érint. Azért hoztam létre ezt az emailt, hogy akinek bármi olyan nyűgje van, ami érint engem, de nem szeretné megosztani a sok millió olvasóval, az küldje el erre a címre a problémát. Aztán lehet válaszolok. Vagy nem. Mindenben van kockázat. Illetve előfordulhat, hogy egy nyilvános kommentre is erről a ...