2022. feb 24.

Negyvenhét

írta: blájenelete
Negyvenhét

“...a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”

Sziasztok! Nem szeretem a negyvenhetes számot. Olyan idegen. Prím is, meg olyan magányos. Olyan acélszürke. Ettől függetlenül nem örülök neki, hogy ezt a témát “kell” kiveséznem. Illetve, hogy elmondjam azt, én hogy látom a dolgot a saját szemszögemből.

 Igen, az orosz-ukrán válság lesz a mai téma. Tudom, már mindenkinek a könyökén jön ki a dolog, és én nem  is harctéri tudósítást akarok írni, vagy esélyeket latolgatni, esetleg megkeresni ki is a felelős a kialakult konfliktusért. Ez csak egy vélemény lesz, az egészről, meg úgy általában az egész hülye katonásdiról.

Ha eddig nem derült volna ki, én egy kibaszott pacifista vagyok. Nagyobb, mint a Csendes-óceán. Hívhattok gyávának, vagy idegenszívűnek, de én elítélem a fegyveres vérontást. Nem voltam katona sem. Jártam anno sorozáson, de szerencsére E kategóriát kaptam. Aki nem tudja mi ez, annak elárulom, nem az Elit alakulat rövidítése. Gyerekkoromban még verekedni sem szerettem. Inkább kidumáltam magam a különböző harci helyzetekből. Csajért meg pláne nem. A világ leghaszontalanabb dolga, hisz tök mindegy ki nyer, úgyis mindig a csaj választott. 

Értem én, hogy az ország határait meg kell védeni. De egyáltalán miért kell megtámadni egy másik országot? Annyira szar a helyzet? Vagy csak nem tudunk nyugodtan ülni békében a picsánkon? Ha háború lesz, akkor annak eredménye éppen csak az ott lakók életét fogja megkeseríteni, nem az irányítószobákban ülő fejesekét. Ők, ha nagy gáz van, már rég külföldön lesznek, mire odaér a front. Az átlagembereknek meg csak a házait, földjeit, ingóságait és az életét basszák tönkre. 

Lesznek anyák, akik hiába várják vissza a fiúkat, feleségek, akik a férjüket nem látják többet, és gyerekek akik apa nélkül nőnek fel. Kurvára megéri néhány négyzetkilométerért. És ez lehet demagóg szöveg, de ha neked maradna ott szeretted, akkor nem így gondolnád. 

Kedves Rambofetisiszták. Talán még élnek olyan ismerőseid, akik átélték a világháborút. Kérdezzétek meg mennyire jó volt nekik rettegni. Rettegni attól, hogy visszatérnek-e szeretteik a frontról, esetlegesen egy végtaggal kevesebbel, vagy pár repeszszilánkkal többel, vagy kijönni a légópincéből, és reménykedni, hogy lesz még ház, ahova visszamehetnek aludni, vagy a front elől menekülni úgy, hogy egy élet munkáját kell hátrahagyni. Vagy esetleg attól félni, hogy a fiatal lányokat el tudják-e rejteni a felszabadító, hős szovjet katonák elől. 

Az egész katonásdi, csak ilyen hímsoviniszta faszméregetés. Csak az a baj, hogy ha már a genitáliáknál tartunk akkor más faszával verjük az Urtica dioica-t. 

És igen. Szeretem azokat a nyuggereket, akik azt nyökögik állandóan a netre, hogy vissza kellene állítani a sorkatonaságot, hogy ezek a mai fiatalok megtudják, mi a rend. 

  1. A sorkatonaság a fiúkat sújtja. A Csajok attól még lehetnek ugyanolyan idióták, mint most.
  2. A gyerekeket nem a tiszteknek, meg az államnak kell megtanítani a rendre. És nem is a pedagógusoknak. Neked kell, mint szülő. Ez egyszerű felelősségáthárítás.
  3. Nem támogatok egy olyan kötelező foglalkozást, amiben a fiatalokat többek között arra tanítják, hogyan öljön meg egy másik fiatalt.

Igen, sarkítok, de lényegében erről van szó.

De amúgy ez végigkísérte az emberiséget egész életútján. Bizonyára nem volt egy olyan év sem az írott történelem során, amikor valamikor minimum két nemzet ne háborúzott volna. Tényleg, van egy történész, aki ezt meg tudja cáfolni?

Pedig alapvetően az emberek többsége szerintem a békére vágyik. Nem a bizonytalanságra. Az élet amúgy sem egyszerű, nem kellene ezekkel a faszságokkal fokozni. Ennél a háborúnál, még ha nem is keveredik bele a többi ország, de az alapvetően a vírustámadás miatt gyenge lábakon álló gazdaság még jobban megszívja. Mert minden háborúnak vannak gazdasági következményei. És lehet osztani az észt a Zukineten, hogy az oroszok kezdték, vagy az ukránok, vagy éppen az USA keveri a szart. Attól még neked lesz drágább az orosz gáz, az ukrán búzából készült kenyér. Mert a háborúhoz Montecuccoli óta tudjuk három dolog kell: pénz, pénz és pénz. És a háborúzós felek máshonnan akarják majd előkeríteni a játszótéren ellövöldözött dollárokat, rubeleket, és hrivnyát. Szóval mi is szopni fogunk. 

Az jutott eszembe, bár tudom, furcsa hasonlat, hogy a sci-fikben nem nagyon van ilyen. Ott általában két faj, két világ háborúzik egymással (Függetlenség napja, Csillagközi invázió).

Még a Star Warsban is a két oldal vegyes. Az egész világban lévő megszámlálhatatlan bolygókon élő összes lényj összetart, vagy a Birodalom, vagy a lázadók oldalán országoktól, vagy bolygóktól függetlenül..

Pedig milyen szép lett volna, hogy a Függetlenség napjában amikor a béna földi hadsereg az idegenek ellen harcol, akkor az idegeneket a saját bolygójuk másik országában élő, és a támadást kihasználó ellenséges hadserege seggbe támadta volna.. 

Szóval nem értem én ezt az egész katonaságosdit. És ne kezdjétek el, hogy a fegyvergyártók így próbálnak pénzt szerezni, meg a tudjukkik érdeke az egész. Leszarom. Vérontásra nincs szükség. Üljön le a két vezető egy Mortal Kombat elé, és 100.000 csatából döntsék el, ki nyert. Vagy csináljanak egy fasza Warcraftos Lan-partit. Csak hagyjuk már békén az egyszeri állampolgárokat.

Én oviban sem katonásat játszottam, jobban érdekelt a papás-mamás.

És hogy duplán aktuális legyek, a következő dallal készültem.:

 

Peace, and make love not war,

Blájen





Szólj hozzá

vélemény közélet orosz férfi háború fegyver boldogság hangulat ukrán szókimondó ellentét blájen személyes blog vérontás Oroszország Ukrajna férfisors