Sziasztok! Sokáig nem tudtam lesz-e új poszt a héten. Igazából szerda este fél nyolc van, és most ültem le írni. Előre is elnézést kérek, ha ez nem lesz a legjobb posztok egyike. Mentségemre nem tudom mást felhozni, minthogy négy és fél óra alvás nem tesz jót az embernek. 

Mielőtt felhördülnétek, hogy biztos lepedőakrobatikáztam, el kell keserítselek benneteket. Bár az is a lepedőakrobatika egyik formája, ha fél négykor felébredsz, és kurvára nem tudod hova tenni a lábad, hogy ne fájjon. Reggelre valóban egészen gyűrött lett a lepedő.

Szóval nem túl sok alvással, valami gyógyszerrel a gyomromban ülök itt, hogy írjak. Ja, és persze egy sörrel. Úgy az igazi. Gondoltam kipróbálom ezt az új, bár lehet, hogy csak nekem új, mangós sört. Hát, azt kell mondjam nem az igazi. Körülbelül, mintha főztem volna egy közepesen szar sört, és hirtelen felindulásból, vagy mert már minden mindegy, beleküldtem volna egy fél üveg Pölöskei mangószörpöt. Komolyan. Ilyen szart utoljára Tihanyban ittam, ahol egy idő óta még a fogvájót is levendulából készítik. Ott csináltak levendulás sört, ami tényleg abból állt, hogy valami bóti sörbe öntöttek levendulaszörpöt. Olyan volt, mintha nem öblitették volna ki a mosogatószer után rendesen a korsót. 

Ennyi, fájt a lábam. Illetve fáj már egy ideje. Tegnap még arra is rávettem magam, hogy felkeressem a háziorvosomat. Sokat nem ért, most másik méreggel tolom, a megszokott helyet. Kérdezte, hogy kiírjon-e betegszabira. Visszakérdeztem, hogyha itthon maradok, akkor nem fog fájni? Azt mondta, de. Mondom, akkor ki ne írjon, tökéletes nekem, ha 100%-os fizuért fáj nekem az irodában, nem pedig itthon 65%-ért, vagy mennyiért. Főleg, mióta itt ólálkodik az utcákon a rezsidémon. 

Na, de a fájdalomról akartam valamit összedobni nektek. Elsőre kétfajta jut eszünkbe. Legalábbis az enyémbe. Fizikai és lelki. És általában sérülések okozzák. Mindkettőt. Csak az egyiknél mondjuk megvágod egy késsel a kezed, a másik esetben mondjuk a szívedbe nyomják a kést. Persze nem a szívsebészre gondoltam, hanem átvitt értelemben. Bár igazából egy szívsebész is tud metaforikusan kést nyomni a szívedbe. Na jó, hagyjuk.

A testi fájdalomnak is vannak különböző változatai. Például, ha elvágod az ujjad, az teljesen más fájdalom, mint amikor görcsöl a hasad, és végigfosod az éjszakát. Az egyik egy éles, gyors fájdalom, a másik egy hosszantartó, lassú, mialatt el tudod átkozni magad, hogy mi a fenének ettél joghurtos kovászos uborkát. 

És akkor a szülésről meg ne is beszéljünk. Azt mi pasik el sem tudjuk képzelni. Mindenesetre jól kicseszett az Úr a nőkkel. Mindig is tudtam, hogy a gyümölcsfogyasztás veszélyes. Ha Ádám szedte volna le azt az almát, tuti pálinkát főzött volna belőle. Végülis csak az evést tiltotta, az ivást nem. És az Úr lájkolta volna.

És vannak a visszatérő fájdalmak. Amik egy betegségből adódnak. A fájdalom ismerős, bár megszokni nem lehet. Körülbelül tudod mire számíthatsz, de a fájdalom ugyanúgy fog zavarni. Nekem gerincproblémám van huszonöt éve. Rendszeresen előjön a fájdalom. Mondhatni vérprofi lettem a fájdalom minden fajtájából. Abból mikor beroppan, és abban a pillanatban besza-behu. Aztán jönnek a mérgek, és az egy hét fekvés. Ilyenkor nem fáj, csak ha mozgok. Vagy nevetek. Vagy köhögök. Vagy felkelsz pisilni, mert ugye a férfiúi büszkeség, az a fránya nem engedi, hogy üvegbe pisilj. Szóval felkelsz pisilni, és közben beszarsz. 2-in-1. Mint a Head & Shoulders. De elmúlik.

Aztán van ez a mostani. A folyamatos fájdalom. Mintha valaki egy forró villát döfött volna a farpofádba, egészen a nervus ischiadicusig, megpróbálná feltekerni rá, mint egy kibaszott spagettit. Ez néha rosszabb. Mert nem tudok vele mit kezdeni. Nincs egy póz, amiben ne érezném. De egyszer ez is elmúlik.

Bocsánat, hogy így kipanaszkodtam magam nektek, ahelyett, hogy fogszorítva tűrnék, mint egy igazi férfi. Én már csak ilyen vagyok.

És amúgy is. Ami nem öl meg az megerősít. Kivéve a medve. Mert az megöl.