Az a nagy harci helyzet, hogy elváltam. Illetve lófaszt, beadtuk a válókeresetet. Tehát még nős vagyok, gyakorlatilag meg már szingli, vezetőink nagy bánatára. Ismét két állampógár, aki nem áll be a sorba. Illetve beálltunk, álltunk benne majd húsz évig, aztán kidőltünk, mint 6 éves Pistike a kisdobos avatásán, mikor a hetedikes énekkar a Himnusz után, még az Internacionálét is elkornyikálta. Szóval kihúztak minket a sorból, aztán bevittek az árnyékba. Így nem leszünk igazi kisdobosok. Illetve az exemből még lehet, ha visszaáll a helyére, egy másik pár mellé, én már úgy érzem, kivárom a rendszerváltást. Az sem jobb, de legalább nem kell ünnepségre járni.

Barátaim javaslatára kezdek blogot írni, arról hogy éli meg egy negyvenes, átlagos pasi a válást. Lehet csak röhögni akarnak a szerencsétlenkedésemen. Ez semmiféleképpen nem útmutató lesz, egy “Hogyan váljunk el, majd hogy éljük túl” kiskáté. Igazából a saját érzéseimet, gondolataimat, a mindennapi életemben történő dolgokat, változásokat szeretném megosztani. Vagy lehet csak kiírni magamból. Lehetnek a későbbi posztok között ellentmondások is, mert még kurvára kavarog bennem minden. Egyszer majd letisztul a kép, akkor majd szólok, hogy csak onnan olvassanak az újak. 

Az alaphelyzet az, hogy egyedül maradtam. Illetve nem maradtam egyedül, mert vannak barátaim, vannak állataim. Akikkel foglalkozni kell, és akik foglalkoznak velem. Az első kérdés mindenkitől az volt, persze nem az állatoktól, hogy hogy élem meg ezt az egészet. Összetörtem-e mint, a kínai váza amikor Ödönke teremfoci edzést tartott nappaliban, vagy más.

Más. Tegyem hozzá, egy elég viharos időszak után közös megegyezéssel, békésen adtuk be a keresetet. Aki nem vált még el, az ne tegye, mert kurva drága. Ügyvéd, illeték, kiskacsa picsája, mindenért fizetni kell. Vajon a bíróságon a bíró zsebébe kell borítékot dugni, mint az urulógusnál, ha nem akarod, hogy fájjon?

Nekem megkönnyebülés volt. Mi mindent megpróbáltunk, ez a másfél év arról szólt, hogy ne essünk ki a sorból, de kurvára dülöngéltünk. Nem jött össze. De legalább nem lesznek álmatlan éjszakáim amiatt, hogy nem tettünk meg mindent amit lehetett. Hát kb annyit ért, mint amikor Ödönke megpróbálja rágógumival összeragasztani az áldozatul esett vázát. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, minden fasza, a következő pillanatban meg megint több darabban hullik a szőnyegre. A végén meg úgyis össze kell söpörni, aztán kibaszni a kukába Meg reménykedni, hogy senki nem veszi észre. Lófaszt nem. Elég hamar leesik mindenkinek, hogy a kisasztalon valami nem úgy van, mint 20 éve minden nap. Aztán kezdhetsz magyarázkodni, de jobban jársz, ha annyit mondasz, eltörött. A teremfociról nem kell beszámolni. Elég annyi, hogy meghalt, kinyiffant, megszakadt élete fonala. Ha nagy arc vagy, mondhatod azt, hogy nem illett a nappali dizánjába, vagy zavarta az egyensúlyt a feng-shui alapján. Úgysem fogja senki elhinni, mindenki tudni fogja, hogy balfasz voltál.

Hogy mi változott azóta? Kevesebbet megy a mosógép. Na jó, nem csak az. Szabadabb vagy, meg magányosabb is. Egyik oldalról kapsz, a másikról vesztesz. Persze kiderül majd, hogy melyik oldalon lesz több sor a könyvelésben. De az a helyzet, hogy ha nem kerülsz a depresszió Mariana-árkába, akkor nem olyan vészes. Nézz rá úgy, mint egy új lehetőségre. Persze mondani kurva könnyű, húsz évig egy másik ember mellett éltél, kompromisszumokkal, biztonságban, vagy bizonytalanságban, és ez egy nap alatt megváltozik. Ok, nem egy nap alatt, de a 20 évhez képest elég gyorsan.  Újra kell alakítanod a napirendedet. Ha focit akarsz nézni, akkor nem hozza be neked senki a söröd, neked kell elvánszorogni a hűtőig. Igen, vannak veszteségek. Mi több, neked is kell megvenni a sört. Persze lehetsz antialkoholista is, de ezt hagyjuk meg a novemberi unatkozóknak. A lényeg, hogy ne hagyd el magad. Hidd el, a kanapén a takaró jobban néz ki eredeti mintával, mint macskaszőr párnával megbolondítva. És igen, senki nem fog beszólni, hogy borostás vagy, de azért nem leszel szimpatikus mások szemében. Ráadásul lehet, hogy pont borostásan fogsz találkozni életed szerelmével. Tényleg, nem tudja valaki mikor forgat itt Scarlett Johansson? Nem vagyok biztos benne, hogy értesült már róla, hogy felszabadult egy hely az oldalamon. Persze, majd kicsit kéretem magam.

Foglald el magad a sok szabadidőben, mikor nem kell szolgálni. Izé, kedvesed kívánságát lesni. Izé, na házastársi kötelességedet teljesíteni. Mindegy, értsétek jól. Pl. írj egy hülye blogot, amit kurvára nem fog senki olvasni. Nevelj bonsait, azzal elvagy a következő ötszáz évben. Szerezz egy kutyát. Ja, már van kettő, de akinek nincs annak elmondom, rengeteg szabadidőt elvesz. És tőled jobban csak a kajás táljához ragaszkodik. Macskát nem ajánlok, csak ha mazochista vagy. Építs akváriumot. A halak nem pofáznak. Akkor sem ha éhesek, de ha elfelejtesz enni adni nekik, akkor is kurvára csöndesen sikoltoznak éhenhalás előtt. Szóval, ha csak akkor adsz az állatoknak enni, amikor üvöltenek, akkor a halakat nem javaslom. Porcicák amúgy is szaporodnak a sarokban. Sőt, most így, hogy jön a tavasz, a poloskák is kezdenek felébredni. És ha meglátják az árnyékukat, akkor még hosszú lesz az idő, míg kimegy a poloskaszag a lakásból.

Mint látjátok, nagyon jó tanácsokat tudok adni, mintha legalább annyiszor váltam volna el, mint egy Hollywood-i celeb. 

Kezdetnek ennyit gondoltam, de ne féljetek legközelebb újra jelentkezek. Persze kaptok nagyon kreatív tanácsokat is a túléléshez, de igyekszem leírni azt is ami bassza az agyamat a mindennapokban.

Csumi, Blájen

Ui: Ja, és a jelszó: Mindig nézd az élet lapos, izé napos oldalát: