Sziasztok. Új hét, új poszt. Szeretem az új kihívásokat. A múltkor nem is emlékszem hány óra alvás után írtam nektek. Most három-három és fél órát tudok magam mögött. Mindenesetre bejelentkeztem reumatológiára. Kaptam is időpontot december közepére. Na mindegy, ez egy másik poszt témája lesz.

A mai bejegyzésben az időjárásról, a klímaváltozásról és a globális felmelegedésről szeretnék írni nektek. Mivel nem vagyok OMSZ elnök, attól sem kell félnem, hogy kibasznak a munkahelyemről. Legalábbis emiatt. Vannak dolgok, amiket nem értek, és sosem fogok megérteni. Kibasszák a meteorológust mert nem tudta megmondani, hogy abban az áldott, túlhype-olt félórában lesz-e vihar. Pénzügyi szakembereink, nem akarom nevén nevezni a papagájt meg még azt sem tudja megmondani, hogy aznap lefelé, vagy felfelé fog indulni a forint. Azokat meg nem baszogatják.

Elhiszem, hogy a pénzpiac nem egy könnyű dolog, de az időjárás sem. Főleg, hogy abba valamivel kevesebb pénzt is tolnak. Egyszer, egy meteorológus azt mondta nekem, hogyha valaki egy adott pillanatban a légkör összes molekulájának az állapotát le tudná írni pontosan, és lenne egy olyan szuperszámítógép ami ezzel számolni is tud, akkor pontosan meg tudná mondani, egy adott pillanatban milyen időjárás lesz. És elhiszem neki. Csakhogy erre senki sem képes. Hiába futnak a meteorológiai központokban szuperszámítógépek, ezzel a számoláshalmazzal nem bírnak.

Ezért a meteorológusok modelleket, méghozzá közelítő modelleket alkotnak. Azzal legyünk tisztában, hogy körülbelül mindent le tudnak írni egyenletekkel, mittudomén másodfokú differenciálegyenletekkel, meg miegymással, csak akkora számítási kapacítás nincs, hogy ezt ki tudják számolni. Illetve kiszámolja szerencsétlen számítógép, csak a holnapi időjárás valamikor a jövő hétre lesz kész.

Ezért bizonyos dolgokat kihagynak. Egyszerűsítenek. Cserébe viszont paramétereket változtatnak, és úgy is lefuttatják a modellt. Aztán a kijött eredményekből a meteorológus, tudása és tapasztalata alapján megpróbál előrejelzést csinálni. 

Ráadásul ezeknek a modelleknek kezdeti bemenő értékekre van szüksége a számításhoz. Ez jelent, két ballonszondát naponta, ami az adott pillanatban a légkör egészén áthaladva nyújt adatokat. Illetve az augusztusi környezetszennyezés napján három is volt. Erre a környezetszennyezésre még visszatérünk. Illetve vannak a földi meteorológiai állomások adatai, amik viszont csak a földfelszíni adatokat tudják gyűjteni. Egy OMSZ-os prospektusban 293 db mérőállomást olvastam. 93.000 négyzetkilométeren. Talán kitűnik, hogy nem minden négyzetkilométerre jut állomás. Gyors számolás alapján kb. 320 km2-re jut egy darab. Ehhez mondjuk tudni kell hogy egy nyári zivatarfelhő kiterjedése pár 10 km. Ráadásul egy része csak úgy kialakul a “semmiből”, és nem orografikus, vagy front által okozott zivatar. Nincs egyszerű dolguk a meteorológusoknak, higgyétek el.

Visszatérve a környezetszennyezéses tüzijátékhoz. Szép-szép, (meg jó drága is), bár én azt mondom, aki egy tűzijátékot látott mindet látta, de kurvára környezetszennyező is. Mert ugye azt tudjátok, hogy nem attól lesz olyan szép színes, mert vízfestéket csomagolnak a puskapor mellé. Nem. Különböző sókat, fémeket, fémoxidokat, meg tököm tudja milyen vegyületeket égetnek el. Az IFA füstje kutyafasza hozzá képest. Van közte rákkeltő, meg ilyen ínyencségek is. A szállópor koncentrációja csúcsértékeket vesz fel. És amit nem szipuz be a lelkes nézőközönség, az leülepszik a talajba, illetve a Dunába. Egy mérés során kiderült, hogy a víz perklorátion tartalma többszörösére nőtt, és a foszfor és a nitrogénvegyületek pedig beindítják az algásodást. Egy 2007-es kutatás adatai szerint egy órával a tűzijáték után a levegő stronciumtartalma 120-szorosára emelkedett, magnéziumból 22-szer, báriumból 12-szer, rézből 6-szor, káliumból pedig 11-szer annyit találtak, mint a tűzijáték előtt.

És el is jutottunk a klímaváltozáshoz, amit hiába is próbálunk tagadni, nagyrész mi okozunk. 

Először is. A Föld népessége 1800 körül érte el az 1 milliárd főt. A kétezres évek elejére elérte a 7 milliárdot. Kétszáz év alatt meghétszereződött. Egy ember egy nap körülbelül egy kilogramm széndioxidot lélegzik ki. Hétmilliárd? És akkor vegyük hozzá az emberek igényeit kielégítő gyárak, eszközök szennyezését. Erőművek, autók, stb. Továbbá ne hanyagoljuk el, hogy a több embernek, több kaja is kell. Az állati fehérje viszont szintén lélegzik azelőtt, mielőtt átminősülne kajává. Iszonyatosan terheljük a Földünket. És a legszebb az egészben, hogy a kutatók szerint, van egy olyan pont, amikor a folyamat reverzibilisből irreverzibilissé válik. Akkor meg már baszhatjuk. Lehet, hogy ezt már mi nem érjük meg. De ebben már nem lennék annyira biztos.