Kedves Csajok és Pasik, vagy csöcsösök és pöcsösök. Be kell valljam, megcsúsztam az írással. Remélem nem baszom hanyatt magam, mint postás bácsi ónos eső után, de eddig biztonságra dolgoztam. Mindig volt előkészítve egy-két poszt, hogy tutira tudjak kitenni valamit. Ma meg már kedd van, oszt sehol semmi. A posztok témái megvannak, de csak címet nem tehetek ki. Mondjuk kiteszem, és mindenki azt gondol róluk amit akar. Úgyis ahány ember, annyi vélemény.

Mivel basztam el az időt, ami miatt nem írtam? Több mindennel. Például egyesek javaslatára megpróbáltam olyan dolgokat írni, amiben nem szerepel egyszer sem a baszod szó. Nem volt egyszerű, de sikerült, csak szar lett. Mondjuk a válókeresetben sem szerepelt egyszer sem. De az kötöttebb forma. Azt mondták a lelkéből kell írni az embernek. Ahhoz meg kellene találni. Na mindegy. Inkább visszatérek a jó kis bunkó stílusomhoz. Akinek nem inge, az ne olvassa.

Mást is csináltam, de azt nem írom le, mert majd egy másik poszt tartalma lesz.

Na, meg baszod, beoltottak. Na, erre is elment pár nap. Nem arra, hogy utolérjen a csinos asszisztens csaj a tűvel. Neki bármit hagynék. A kurva immunválaszra. Éjfélkor felébredtem arra, hogy elkezdődött a Holnapután. Úgy remegtem, hogy a kis gyufaáruslány hozzám képest kutyafasza volt. Túléltem. Legalábbis úgy tűnik. Majd júniusban újra. Jó volt? Nem, Nesze bazzeg, akkor még egy. Nem is pakolom el a jégeralsót a szekrénybe addig. Nem fogok tudni rendesen sört inni, mert a remegéstől ki fog habzani a pohárból. Marad a tömény. 

Szóval, mi a pöcsről akarok itt nektek hadoválni? Ja, a bizalomról. Én pl ott tudtam meg, hogy ennek a házasságnak már orgonáltak a templomban (és nem a nászindulót), amikor eltűnt a bizalom. 

De mi is a bizalom maga? Sokan használják a bízni igét, a hinni, és a reménykedni igék helyett. Bízom, hogy Isten megsegít abban, hogy hazaérjek a vihar előtt. Itt inkább a hinni igére hajaz, mert ha szarrá ázol, legközelebb akkor is hinni fogsz benne, hogy majd most odafigyel a jó öreg kaporszakállú. 

Vagy amikor nem feleltettek a suliban abból, amire kurvára nem készültél. Ráadásul még órán sem figyeltél mert a kettővel arrébb ülő csaj cickóját bámultad. De bíztam benne, hogy a köcsög tanár nem szólít fel. Lófaszt, édes fiam. Reménykedtél, és max szerencséd volt. Szóval elég tág intervallumban használjuk ezt a szavunkat.

Ok, ok, hülyegyerek, akkor mondd meg szerinted mi a picsa a bizalom! Kérlek szépen, például az, ha a 17 éves lányodat elengeded úgy egy buliba, hogy meg sem fordul a fejedben, hogy nem fog szüzen hazajönni. Ennek a bizalomnak fel kell épülnie. Nem fog gyorsan. Majdnem lassabban épül, mint Paks 2. A bizalmat ki kell érdemelni, a bizalomért bizonyítani kell. És itt van a geciség a dologban. Lassan épül, viszont elég egy faszság, és megy a picsába. Eljátszani a bizalmat nem túl nehéz. Ha véletlenül tenyereltél bele, és mondjuk nem szándékosan éltél vissza a másik ember bizalmával, akkor van esélyed újraépíteni a hűtőtornyokkal együtt, de erősen az alapozásnál kell kezdeni. Ráadásul a műszaki ellenőr is jobban fog figyelni. Persze, sok esetben megéri a dolog.

Viszont, ha szándékosan használod ki a másik ember bizalmát, akkor inkább kussolj, húzd be a farkad, és örülj, hogy nem vág pofán. Ha nekiállsz hepciáskodni, hogy az nem is úgy volt, meg igazából nem is a te hibád, akkor nem csak a bizalmát veszted el, hanem a megbocsátását is. Mert megbocsátani nem olyan nehéz, bizalmat adni nagyon. 

Hogyan is alakul ki a bizalom? Fasz se tudja, jön. Én úgy képzelem el, hogy az emberek körül van egy várárok. Van akinél olyan széles, hogy alig látod magát az embert, ha másik oldalára állsz, van akinél meg úgy tele van hidakkal, mint Velence. Mint az olasz, nem a magyar. Mondjuk, sokszor a víz is olyan büdös abban a várárokban, mert sok ember pelepisál a hídról. Nem tudom, ezeknek az embereknek mi ebben a jó, de ki a fasz vagyok én, hogy ítélkezzek. Én inkább a szélesebb árokkal rendelkező vagyok. A legtöbb ember, ha be akar úszni, akkor megfullad, mint Ahab kapitány. A jó taktika ez esetben, szépen feltöltögetni ezt az árkot homokkal, amit kanállal hordasz a Pityuka homokozójából. Sziszifuszi munkának tűnik. Az is, ha ezt tudatosan teszed. De ha természetes, akkor sokszor hidd el, elég az a homok, ami a cipőd talpáról a vízbe hullik, miközben átkiabálsz. Következő alkalommal, már egy lépéssel közelebb állhatsz, és egy idő után már lesz egy saját hidad hozzám. Sokan nem fognak eljutni a másik oldalra soha, de nem is kell annyira kiabálniuk, hogy meghalljam.

Viszont van egy sokkal veszélyesebb mágia. Nem tudom, hogy működik, de vannak olyan egyének, akik jönnek, és mint Jézus a vízen, egyszerűen keresztülgyalogolnak a sok döglött Ahab kapitány között. Azt gondolom, hogy míg a tudatos én, folyamatosan ássa, szélesíti az árkot, a köcsög tudatalatti meg cölöpöket helyez el benne. Ezeket használják ki. Jó persze, van amikor a kis köcsög konkrétan megmutatja hol vannak ezek a cölöpök. Ilyen pl a szerelem. A Tudatalattid átmegy a másik oldalra, miközben az Tudatod elaltatja, kézen fogja az illetőt és kb a karjában hozza át. Jó esetben nem csinál semmi rosszat, de bazzeg, lehet mire a tudatod észbe kap, már átrendezte az egész várat és rózsaszínre festette a falakat. Jól van legyen most már elég az Egri Csillagokból. Nem én vagyok Dobó elvtárs.

Bízom (reménykedem) benne, hogy tetszett nektek ez a poszt, és bízom (hiszek) abban is, hogy még egyszer nem lesz ilyen, hogy utolsó pillanatban kell valami szart összedobni, ha már megígértem, hogy minden csütörtökre felhányok valami méretes faszságot a blogra.

Na csumi,

Blájen