Elérkezett a 21. bejegyzés. Blakcjack. Mindent viszek. Ja, nem az az ex volt. El sem hiszem, hogy már majdnem fél éve írom ezt a blogot. Lehet, hogy ti nem élvezitek, de én igen. Valamelyik nap visszaolvastam a posztokat, és rájöttem, hogy nagy ellentmondásokba még nem is keveredtem. Ez azért bíztató a jövőre nézve.

Gondolkodtam, hogy miről írjak most nektek. Miről osszam meg mérhetetlen bölcsességeimet. Több téma is böki a csőrömet. De ezek nagy része, csak lepkefing. Lecsengenek, és annyira vannak hatással az életünkre, mint nemváltoztató Gabikára, a Katica csoportból a népszavazás. Nem kell velük foglalkozni akkor, ha változást nem okoznak. Kicsit hőbörgünk rajta, aztán maximum az archívumban találkozunk vele 5 év múlva. Ilyesmikre felesleges a billentyűzetet koptatni, meg ezzel az időtöket rabolni.

Mert az idő nagy kincs. A mai világ egyik legnagyobb kincse. Mert az idő, pénz. Pl egy kurva Rolex, nagyon sok pénz. Bár lehet nem erre gondolt a költő.

Iszonyat felgyorsult világban élünk. Ez nem most kezdődött. Igazából úgy gondolom az információáramlás gyorsult fel. Illetve az információforrások száma. Az én életemben akkor kezdődött, mikor mondjuk megjelent több televízió csatorna. Aztán jött az internet. Amin akkor még olyan sok tartalom nem is volt. Aztán megjelent a mobiltelefon, és hamarosan a kamerás mobiltelefon. Majd a szélessávú net. Már mindenki feltölthetett mindent. És lassan élvezhető minőségben is. Iwiw, majd facebook. Már nem kellett felhívnod a haverokat, meg a távoli rokonokat. Elég volt bejelölni, és azt is megtudtad, amit nem akartál. Rengeteg barátod lett. Illetve a barát talán erős kifejezés. Gyorsan megnéztem, nekem a facebookon 292 ismerősöm van. És ez szerintem alacsony szám. Ebből jó, ha éves szinten 50-nel beszélek. Akkor miért kellenek? Mert ilyenek lettünk. Harácsolók. Nekem mindegyik kell, mert hátha jó lesz valamikor valamire. Mint a zacskók, amit egy másik zacskóban gyűjtünk. Vannak olyan ismerőseim, akiknek 2500-3000 ismerősük van. Nem gondolom, hogy mindegyikről tudna mondani három mondatot. Minek?

Néha felbukkan az a hülye hoax a facebookon, hogy leszabályozza kit láthass, és mindig ugyanazon emberek posztját dobja fel. Persze, hogy van ilyen algoritmus. Csak képzeljük el, hogy a 300 ismerősből mondjuk 200 napi szinten aktív. Like-ol, továbboszt, saját posztot, képet tesz ki. A 200-ból mondjuk 100 naponta többször. Ha ezt mindet megjelenítené ez a csodás alkalmazás, sosem érnék a végére. Lenne napi 500 poszt amit át kellene futni. És ez csak 300 ismerősre vonatkoztatva. 3000 esetén ez már napi 5000 poszt. Akkor az lenne a baj, mert elrabolja az időnket. És mint mondtam az idő nagyon értékes.

Mindent igyekszünk felgyorsítani, mintha sietnénk. Kapcsolatok kialakítását. Tinderen jobbra húzzuk egymást, 2 nap múlva találkozunk. Nincs katt, kuka. Nem “pazaroljuk” “értéktelen” emberre az időnket. Hiszen máris van 50 másik aki szintén jobbra húzott. Persze, abban az ötvenben is benne van a potenciál, és mi van, ha pont azok között van az igazi. De mi van, ha az az 51. lett volna az igazi, csak az első találkozáskor zavarban volt, bénázott, rossz napja volt? Már nem fogod megtudni, mert törölted. Az életedből is.

 Amit lehet online intézünk, mert gyorsabb. 5 perc alatt megvan amiért régen sorba kellett állni. Ez mondjuk jó. Vannak dolgok, amik nem igényelnek személyes kapcsolatot. Erre jó a digitális világ. 

Viszont egy dolgot észrevettem magamon. Pár éve tűnt fel, hogy egy régebbi, például 80-as években készült filmet nem nagyon bírok végignézni, ritka kivétellel. Sok unalmas, felesleges rész van benne. Persze, tudom, hogy nem felesleges, és azokkal a részekkel lesz teljes egész, de már untat. Untat, hogy minden 5 percben egy tájképet mutat például. Ha összevetünk egy ilyen filmet egy maival, látjuk, hogy sokkkal, de sokkal pörgősebbek a mai filmek. Másfél- két óra alatt háromszor négyszer több információt kapunk az arcunkba. Ezt fel is kell dolgozni. Ami sokszor, sok embernek fárasztó. Illetve a legtöbbünknek az lenne, ha folyamatosan ilyeneket néznénk. Bár az agyunk alkalmazkodott valamilyen szinten ehhez.

És persze, az idő. Itt is. 

Először filmeket néztünk. Aztán sokalltuk a két órát rá. Jöttek a sorozatok. 30-45 perc. Az is sok lett. Átálltunk youtube videókra. Azok 10-30 percesek. Aztán megjelent a Tiktok, a maga 30 másodperces videóival. Szép. Mi jöhet még? Harminc másodpercbe értékes információhalmazt belezsúfolni nagyon nem egyszerű. Ehhez tehetség kell. És igen. 10-30 percet tiktokozol, míg látsz 5 percnyi annyira értékes dolgot, mint egy youtube videóban. És 2-3 órát tiktokozol, de nem látsz egy olyan szintű alkotást, mint bármelyik mozifilm. Az időd így is elmegy, ha értékest keresel. Vajon megéri?

Ami miatt nem vagyok biztos benne, hogy ha például beülsz egy filmre a moziban, és nem tetszett a végén, akkor úgy érzed elbasztál két órát az életedből. Tiktokon meg csak felfelé pöccintesz, és máris új tartalom kerül eléd. 

Mert az idő, pénz. Persze ez nem számít, ha mindezt két órán keresztül tolod.

Csumi,

Blájen