2021. sze 30.

Harminc

írta: blájenelete
Harminc

Én, (és) a Pszichológus

Sziasztok. Nem, nem vagyok pszichológus. Az lehet, ha lenne lehetőségem újrakezdeni ezt választanám. Bár túl hiteles nem lennék, azt hiszem. Mindig is érdekeltek más emberek “problémái”, szívesen hallgattam meg őket, és beszélgettem el velük. 

Na, akkor mégis, hogy jött ez a téma? Megint több, egymástól független dolog miatt találkoztam vele szembe. Egyrészt. Szerintem nincs százas ember, mindenki kettyós. Csak van aki kicsit, van aki nagyon. Ráadásul a múltkor a barátokkal bográcsozás közben-után beszélgettünk a témáról, és megnéztem a Szexoktatás harmadik évadát. 

Szükség van-e pszichológusra? Sokan teszik fel maguknak ezt a kérdést. Nem csak látszattudomány ez?

Szerintem nem. Pszichológusok mindig is voltak. Jó, nem volt ennyire sikerszakma, mint most, de nem is abban a világban élünk. Ha megnézzük a szüleinket, sokkal nyugodtabb, talán mondhatni sokkal kiszámíthatóbb életük volt. És sokkal szabályozottabb is. Ami annyira azért nem felemelő.

Viszont a világ változott. Felgyorsult. Felgyorsult az élet, az információáramlás, a kutatások, minden. Ezekhez az emberek nagy része nem képes ilyen ütemben alkalmazkodni. Segítségre van, lenne szüksége. Ráadásul, a mai negyvenesek még éltek abban a régi korban is. Most akkor melyik a jó, melyik az igazi? A mai fiatalokkal pedig azoknak a szülőkkel kellene erről beszélni, akik nem ezt látták, nem ezt tanulták otthon és a világban.

Sok-sok dolog a felszínre került, ami eddig csak fű alatt létezett. Az emberek kezdik elfogadni, de legalábbis sokat beszélnek róla. Például a melegek, biszexuálisok, nembináris emberek. Ők régebben deviánsoknak számítottak, üldözték őket. Sok országban még most is. 

Korábban, ha bármiféle devianciát tapasztaltál magadon, akkor elfedted, és boldogtalanul éltél, majd haltál meg. A “deviáns” viselkedés a mai világban is problémát okozhat. De már nincs szükség rá, hogy eltakard, főleg ha van valaki aki segít megérteni és elfogadni. 

Dehát, erre vannak a barátok. Akik mellettem állnak, segítenek elfogadni, és támogatnak benne. Ez volt a bográcsozás témája. A barátaiddal megbeszélheted a dolgokat, kiállnak az elveid mellett. Pszichológus annak kell, akiknek nincsenek barátai. 

Ez akár igaz is lehet. De ehhez megfelelő barátok kellenek. Megfelelően őszinték, megfelelően nyíltak, megfelelően tapasztaltak. Ehhez nem elég a haver, vagy egy olyan “megalkuvó” barát, aki nem mer neked ellent mondani. Nem bólogatójánosokra van szükséged. Ilyenből viszont nincs olyan sok.

A másik érv, amit gyakran hallok a pszichológus ellenzők között, hogy miért beszéljek én egy teljesen ismeretlen embernek az életemről, a problémáimról. Azért amiért dokihoz is elmész, ha kelés nőtt a seggeden, vagy rohad az ujjad, mert rábasztál a kalapáccsal, miközben ezermesterkedtél. Bár, ott valóban könnyebb, hiszen jó esetben csak eléteszed a kérdéses testrészt, és a doki majd kezd vele valamit. Nincsenek kényes kérdések.

Igen. A pszichológus kérdésekkel is dolgozik. Főleg azokkal. Többnyire azokkal a kérdésekkel, amiket te is felteszel magadnak, de nem válaszolsz rájuk. Elsunnyogod magad elől is a választ. Nála ezt nem teheted meg. Neki válaszolni fogsz, ha már elmentél hozzá. Nem fog tanácsot adni, viszont elvezethet, hogy megtaláld magadban a válaszokat. Ráadásul, Ő független, és minden előítélettől, tapasztalattól mentes veled szemben. Nem részrehajló, nem megalkuvó.

Még egy dolog eszembe jutott. Sokan azért sem mennek szakemberhez, mert ők nem bolondok. Attól félnek, ha kiderül, hogy voltak pszichológusnál, akkor az emberek majd hülyének nézik őket. És ez elő is fordul, ami nagy baj. Néha a lélek és az agy is össze tud zavarodni, ugyanúgy, mint a testünk. Csak itt nem a romlott bolognai, vagy a vírusok és a bacik okozzák. Ezeket nem lehet megfogni, sőt néha megnevezni sem lehet. De attól léteznek. És néha a léleknek is szüksége van egy jó olajcserére, vagy a sérült részek megjavítására.

Ha szükséged van menj el hozzá. Bár gyanítom, sőt tudom, hogy vannak köztük is jobbak-rosszabbak, mint akár az orvosok között is. Ráadásul már ők is szakosodnak. Gyerek-, párkapcsolati-, szexuálpszichológus. Hogyan találd meg a megfelelőt? Nem tudom. Talán, más emberek tapasztalatai után. De ehhez az kell, hogy tudjunk, és merjünk beszélni erről.







Szólj hozzá

vélemény közélet férfi melegek boldogság pszichológia groteszk bizalom őszinte irónia szókimondó fekete humor blájen személyes blog