Sziasztok!

Ígértem nektek egy bejegyzést arról, hogy miért nem a karácsony a kedvenc ünnepem. Bár belegondolva, nincs is kedvenc ünnepem. Nem, nem vagyok egy ilyen besavanyodott szociopata pasi, egyszerűen csak nem bírom a túlzott hypolást, meg a ránk kényszerített dolgokat.

Szóval, igazából egyetlen ilyen kijelölt ünnepet sem szeretek. Maximum a szabadnapok miatt. Miért kell nekünk egy kijelölt egy, vagy két napon kötelezően szeretni mindenkit. Ha én szeretek valakit, akkor azt a másik 363 napon is szeretem. Miért kell egy napon megemlékezni az elhunyt hozzátartozókról? Emlékszem rájuk nap, mint nap. Miért kell nekem Pünkösdkor, nem is tudom mit kell pünkösdkor csinálni. Hogy a francba lehet ünnepelni a Szentlélek eljövetelét? Miért ünnepeljük a bukott forradalmainkat? Miért pont március nyolcadikán kell tisztelni és szeretni a nőket? És május első vasárnapján az anyákat.
Miért ünnepeljük a születésnapokat? Ha azt vesszük, egy évvel kevesebb maradt az életünkből. A névnapot meg nagyjából rajtunk, magyarokon kívül, nem is érti más nemzet. 

Nem szeretem ezt a napkijelölősdit. Élj úgy, hogy minden nap ünnep legyen. Ünnepeld, hogy van családod, vannak nők, van/volt édesanyád. Ünnepeld, hogy élsz, és hogy itt élsz.

Mennyivel jobb, ha van erre egy nap? Amikor aztán meg kell mutatni, hogy  igazi gyerek, férfi, családtag, fiú, és tököm sem tudja mi vagy.

A karácsonnyal konkrétan több bajom is van. Korábban írtam, hogy fogalmunk sincs, hogy Jézus mikor született. Most megnéztem Betlehem időjárását, hát ha akkor is ilyen idő volt, akkor a kisjézusnak befagyott a pici popsija az istállóban. Senki nem tudja, mikor volt a nagy nap, viszont az egyház ráhúzta a téli napéjegyenlőségre, hogy megmutassa ki a fasza gyerek. 

És ha még csak ez lenne a baj. A pünkösd esetén legalább tudjuk, hogy a vallásosak elmennek a templomba, és örvendeznek a Szentlélek eljövetelének. A kevésbé vallásosak meg otthon maradnak és ott örvendeznek a szabadnapnak. 

Viszont a karácsonyt meg áttoltuk ebbe a csiricsáré, mutasd meg ki vagy dologba. Már novemberben zajonganak a szupermarketek, és nyomatják a karácsonyi zenét, a fényeket, és karácsonyfa lóg még a biztonsági őrökről is. Vegyél, vegyél, vegyél… Most vedd meg a cuccot, ne az utolsó pillanatban vásárolj. Most másfél milliót spórolsz, decemberben már drága lesz. És milyen apa vagy, ha a gyereknek nem veszel azonnal PS5-t.

Itt már dupla csavart vett az irány. Vagy triplát. Ugyanis első körben azt ünnepeltük, hogy vége van a sötétnek, már minden egyes nappal tovább van világos. Új életre kel a föld, várjuk, hogy vethessünk, parasztkodjunk. Ugyanis ettől függött az, hogy következő télen tudunk-e enni, vagy Buksi lesz felszolgálva szecsuáni módon elkészítve. A régi, barbár ünnepeknek mindig volt valami racionális oka. Befejeződött a betakarítás, indult a munka a földeken, stb. Aztán jött az egyház. Ünnepeljük az Úr Fiának eljövetelét, aki megmenti halandó lelkünket a kárhozattól. Legyen. Aztán már jött az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor együtt a család, már ha együtt van, mert apának vagy anyának nem kell rohadtul dolgozni, mert mondjuk vonatot vezet, vagy rendőr, mentős, orvos. És miért nem pl nyáron szeretjük egymást? Akkor jó idő van, lehet bográcsozni is. De legyen, szeressük egymást. Aztán jött az, hogy anya, apa meg az akárki arra spórol egész évben, hogy a csemetéknek meg tudja venni azt, amire annyira vágynak. Igen ám, de a csemete már októberben megkapja a félmilliós Iphonet, a karácsony, meg csak karácsony, szóval valami nagyobbat kell villantani. Határ a csillagos ég. Ez nem jól van így.

Én nem is tudom mikor vártam utoljára a karácsonyt. De lássuk a Szenteste előtti szentnapot. Apa káromkodik, mert küzd a fával, és felbassza az agyát. Anya káromkodik és sopánkodik, hogy kirepedt a bejgli, és szétfő a töltött káposzta. Mindketten kurva idegesek, és egymást basztatják, amitől igen meghitt Szenteste lesz.

Aztán ott vannak az ajándékok. Mint egy elcseszett Tinder randi. Beszélsz a csajjal másfél hónapot aktívan, és felépítesz magadban egy képet. (Célozgatsz anyának és apának fél évet, hogy mire is vágynál). A csaj beleegyezik a randiba. (Közeledik a Szenteste). Találkozol a csajjal. (Kibontod az ajándékot). És baszod, lehet tök jó a csaj, vagy ajándék, és máskor iszonyat örülnél neki. De basszus, nem EZT képzelted el. Szóval, csalódni fogsz. Mondom akkor is, ha amúgy semmi gond nem lenne. De ezt csak mellékesen mondtam.

Mindenesetre mindenkinek Áldott Ünnepeket. És basszátok meg, ha tudjátok egymást Karácsony este szeretni, akkor próbáljátok már meg a maradék 364 napban is. Nem olyan nehéz. 

Csumi, 

Blájen,