Ezen örökbecsű zeneszámmal kezdem ezt a posztot, és kappadókiai Szent Ágoston szintén örökbecsű szavaival:

 “A boldogság olyan, mint a 10-es kulcs. Amíg minden működik, nem érdekel hol van, de ha valami elromlik, akkor kurvára nem találod sehol”

 Igen, felebarátaim. A boldogság pont ilyen. Senkinek nem tűnik fel, amíg velünk él. De ha lelép, akkor hiányozni fog. De kurvára. Persze jön majd egy új boldogság. Gond akkor van, amikor a régi boldogságot keresed. Mert az nem véletlenül szivárgott el a picsába. Valami megváltozott. Te, ti, a helyzet, a környezet, a körülmények. Filózhatsz rajta, és lehet meg is találod az okát. És akkor mi a pöcs van? Most jobb, hogy már tudod, mi baszódott el? Kicsit szomorkodj, és keress új boldogságot. Hidd el, az sem lesz rosszabb. Lehet még jobb is kisülhet belőle. Először bizonytalannak tűnhet, mint a bebaszott Péter bácsi első lépései, amikor kilép a kocsmaajtón, de ha minden összejön, akkor hazatalál. Ha nem, akkor kialussza magát az árokban. Aztán kezd egy új kört, mert az öreg sosem adja fel a boldogság keresését.

Te is feküdj le az árokba, és bőgd ki magad, aztán mikor kicsit kijózanodtál, indulj el újra.

Ráadásul beszélhetünk egy nagy, mindent átfogó Boldogságról. De ezek igazából sok kis boldogság poliamóriájából állnak össze. Az is egy boldogság, ha a macska nem szarik a lábtörlőre, és nem azzal kell kezdened a napot, hogy takaríts. Meg az is boldogság, ha szép naplementét nézel, miközben szisszentesz egy sört. Igen, minden kis boldogság elvesztése gyengíti a nagybetűs Boldogságot. Különféle mértékben. Ezek a kis boldogságok jönnek, mennek. Nem mindig maradnak meg az életünkben. Pl az is egy pillanatnyi boldogság, ha egy csaj a hetes buszon rádmosolyog. Tök boldog vagy, míg rá nem jössz, hogy csak a fika kukucskált ki az orrodból, azon mosolygott. De addig jó volt neked. 

Ne várj semmit a pillanatnyi boldogságtól. Az egy ribanc, és ha nagyon akarod őt, akkkor lelép a picsába. Ha többet akarsz tőle, csalódni fogsz benne, és lelép a picsába. Hagyd, hogy győzzön meg, hogy neked jó az, amit tesz veled.

 A nagy Boldogság erősen tud gyengülni, ha valami fontosabb kis boldogságot vesztesz el. Egy válás, egy váratlan haláleset, vagy hirtelen drágul a sör a kisboltba. Ezeken túl kell lépni. Addig gyűjts erőt a sok-sok kicsiből. Pl, hogy a múltkor akciósan vetted a pálinkát. Egyik oldalról vesztesz, a másikon nyersz. A kibaszott karma, egyensúlyba hozza magát, ha hagyod. Vagy ha nagyon utál, akkor rábaszol. De ez ritka. 

 Egy dolog fontos. Ha csak ülsz a picsádon, és bámulod a tévét, akkor nem fogod megtalálni a nagyobb boldogságokat. A nagyobb boldogságokért kockázatot kell vállalnod. Igen, igazad van. Nagyobb kockázat, nagyobb pofáraesést jelenthet. És akkor mi van? A föld majd megállít. A lényeg, hogy újra felkelj és járj. Ahogy mondtam Lázárnak. Ja, nem, az Dzsizösz volt. Keress fogódzót, amiben megint fel tudsz kapaszkodni a földszintre, és újra kezdj mászni felfelé a falon. Ami basztat, azt kerüld el. Legfeljebb rádmondják, hogy konfliktuskerülő vagy. És akkor? Ha lebaszod őket, hogy nem is vagy az, akkor tényleg nem vagy az. Ez egy zsákutca. Kerüld az energiavámpír embereket, akik csak kihasználnak, akik megmondják, mit tegyél, hogy jó legyen neked. 

 A te Boldogságodat nem látja senki, nem ismeri senki. Igen, a kisebb boldogságokban szerepelhetnek, ha akarnak. És ha tudnak. De azt, hogy neked mi a Boldogság, nem tudja senki, csak te magad. 

 Faszom, már tiszta Coelhós lettem. Nem tehetek róla, nekem boldogság az, ha írok. Lehet a pöcsömet sem érdekli, de nem érdekel. Az, hogy valakinek tetszik, hogy valaki elolvassa, hogy valaki véleményezi, csak megemeli a boldogság értékét. Ad egy lecsengő utóizt, mint a Sanyi bácsi bora. Bár a Sanyi bácsi borának lecsengő utóize, az olyan shitgunos kommentes. Ez van, a lőré már a gyomorban, most mi a faszt csináljak. Nem fog megölni, maximum 20 másodperccel tovább fog fájni a fejem. 

 Ja, még egy utolsó Coelhos faszság, aztán kussolok. Sose gondold azt, hogy elérted a végső BOLDOGSÁGOT. Lófaszt, olyan, nincs. Az olyan, mint a végtelen. Elméletben létezik, de senki nem látta még. A boldogság nem tartja fenn magát. Minden nap oda kell figyelni rá, hogy megadd neki amit akar. A macska úgyis a lábtörlőre fog szarni, ha nem takarítod az almot. A boldogságok nem csak gyorsan tudnak eltűnni, mint Kovi színésznőiben a műbroki, hanem szépen lassan, észrevétlenül halványulnak el, és te már csak azt veszed észre, hogy nincs. Ilyenkor tuti nem takarítottad elég gyakran a macskalamot.

Ha teljesen elkeseredtél, és úgy érzed, hogy te képtelen vagy a boldogságra, akkor idd el az eszed. Régen az egyik haverom azt mondta:

 “Boldogok a lelki szegények (és a sajtkészítők)...”, és kurvára igaza volt.