Sziasztok. Elragadott a sportőrület. Talán emlékeztek, hogy visszaszoktam a bicajra, de közben elkezdtem dartsozni is. Kocsmasport, sör nélkül. Így még az alkoholra sem tudom fogni, ha össze-vissza dobom a nyilakat. Mit mondjak, mellettem nem reked be a kommentátor attól, hogy folyamatosan a “hándridendéjtit” ordibálja. Mondjuk a világbajnoki testem már megvan hozzá. De ez még semmi. Itt nem álltam le.

Múlt szombaton átmentem a barátaimhoz berúg… izé, grillezni. Megjött az ihlet, és mit mondjak, nem a grillezett tarja hozta. Menjünk el pingpongozni. Megfelelő társaságban amúgy is az a csávó vagyok, aki “nem merem? Fogd meg a söröm”, szóval nem kellett sokat győzködni. Namármost. Én vagyok a negyvenes pasi, az apatestépítő verseny örökös győztese, mindenféle mozgásszervi problémával. Húsz éve volt a kezemben pingpongütő, de a csajok akkor sem a pingpong tudásom miatt néztek fel rám, hanem mert én cseréltem az asztal feletti lámpában az izzót, és féltve figyelték, megbasz-e az áram. Nem baj, jó lesz.

Felhívtam az adott telefonszámot, és mondtam, hogy szeretnék egy asztalt foglalni, mert a barátommal átmennénk egy kis nyuggerpingpongra. Nem úgy van az. Ez egy egyesület, menjünk a városi sportcsarnokba, kedden, szerdán, és szombaton van edzés. Jól indul. Edzés. Olyat még nem csináltam. Mindenesetre odamentünk hatra, ahogy kérték, és éppen cigarettáztunk, mikor befutott edzőbá’. Végigmért bennünket, nem szólt semmit, de a szíve mélyén tudta, hogy ma sem fedezett fel új Bátorfi Csillákat. 

A teremben huszonhét fok. Tele asztalokkal, gyerekekkel, és tőlünk sokkal jobban játszó felnőttekkel. Edzőbá’ mondta, hogy a gyerekeknek lesz bemelegítés, de nem kötelező csatlakozni. Miután kiderült, hogy a bemelegítés, nem a szokásos két sör plusz cigiből áll, erről lemondtunk. Még a végén megsérülünk. Így mondta, hogy akkor kezdjünk nyugodtan játszani, de azért ne ott rokkanjunk le az asztal előtt, mert nem tenne jót az egyesület hírnevének. Belekezdtünk. Lassan jöttek vissza a régi mozdulatok. Csak éppen a test, és az állóképesség nem volt meg a kivitelezéshez. De küzdöttünk, mint kacsa a jégen. A barátom, éppen ötvenes, de tudni kell róla, hogy az utóbbi évek legmegerőltetőbb mozgása az a számára, hogy heti egyszer végigmegy a Lidliben vásárlás közben. Ja, meg lemegy a pincébe fröccsöt csinálni, de gyanús, hogy a lépcső közepén megáll picit lihegni. Optimistán bekapcsolta az Apple Watchon az edzés mérését. Beleadott apait-anyait. Szerintem az okosóra a teljesítményt látva, főleg, miután összehasonlította az elmúlt pár év adataival, legalább ötször futtatott magán hibakeresést, és szoftverfrissítést. Aztán valószínűleg úgy döntött ellophatták az órát.

Másfél órát játszottunk. A mi állapotunkhoz képest megfeszített tempóban. Túléltük, bár a végén még a herémen is folyt a víz. Amikor a végén kimentünk,hogy elszívjunk egy cigit nyújtás gyanánt, a járókelők azt hihették, hogy a szomszédos uszodában voltunk pólóedzésen. Minden is fájt. Hazafelé a kocsiban, a kuplung és fékpedál kezelésem vetekedett Bottaséval. Még szerencse, hogy nem esett az eső, mert nem maradt volna éppen egy energiaitalt szállító kocsi sem.

Persze mindent nem vittünk magunkkal. Volt váltócipőnk, ütőnk, labdánk, vizünk, de még váltópólónk is. Csak éppen törölközőt nem vittünk, szóval a váltópóló kb annyit ért, mint halottnak a csók. Mikor hazaértem, gyorsan hidratáltam egy sörrel, majd lezuhanyoztam. A ruháimat csak ledobáltam, de még az alsómból is lehetett volna csavarni az izzadságot. Éppen állok a zuhany alatt, mikor megjelenik két szkafanderes ember, egy csipesszel felemelik az alsógatyámat. Beletették valami BIOHAZARD felíratú dobozba, és szó nélkül leléptek. Annyira fáradt voltam, hogy nem is foglalkoztam vele, hogy most égetésre, vagy atomtemetőbe viszik, hogy csak bedőltem az ágyba és aludtam.

Na, basszus. Eredetileg nem is erről akartam írni, mint a címből látszik is, de már mindegy. Nem kezdek bele a témába, mert rohadt hosszú lesz. Majd megkapjátok folytatásban jövő héten. Feltéve, ha túlélem a keddi edzést.

Ja, és googleban a blájen szóra rákeresve negyedik helyen dobja a blogot, Köszi nektek. Ennek szerepe lesz a következő bejegyzésben.

Na csumi,

Blájen