Elérkezett a negyedszázadik bejegyzés. Néha kevésnek érzem ezt a heti egyet, néha meg…

Ma is szerda este kilenc óra van. Most értem haza az edzésből, és leültem megírni a posztot. Nem mintha nem lenne mást csinálnom, de lustaság, ha betartják úgy jó. Ma amúgy is tök fasza kedvem van. Több dolog miatt is. Pingpong is remekül ment. Bár a haverommal szemben két nagy előnyöm van. Balkezes vagyok, és szingli. Aki a második felét nem érti, az nem tudja, hogy a pingponghoz milyen laza csukló kell.

Egy Belga szám sorát választottam címnek, de nem a diszkóról, vagy a nógrádiakról lesz szó most. A hangulatokról, hangulat változásokról, és arról, ezt ki hogyan éli meg.

Az ember néha kerül hangulatba. Olyanba is, de másmilyenbe is. Aki mindig vidám az ekit szed, vagy mindig be van baszva. Aki meg mindig szomorú azzal is komoly gondok vannak. A világ, és a világban lévő történések, akármilyen elcseszettek is, alakítják a hangulatunkat. Illetve a fizikai állapotunk is befolyásolja a mentálist. Én például fáradtan sokkal nagyobb amplitúdóval élem meg a hangulatokat.

Ez egy fontos dolog. Megélni a hangulatot, vagy nem. Sokan vannak, akik elnyomják magukban ezt. Ha valamiért szomorú lesz, azt sem mutatja ki, hanem például vidámnak tetteti magát. Ez miért jó? Nehogy lássák rajta, hogy emberből van?

Amúgy mik is azok a hangulatok? Kicsit hasonlóak az érzelmekhez, de nincs tárgyuk, vagy okuk. Sokszor nem is tudjuk mi váltja ki őket. Egy érzelemnek mindig van tárgya. Dühos vagyok valakire mert ezt csinálta. Szerelmes vagyok valakibe. A hangulatokat nem is definiáljuk ennyire precízen. Az átlagember szerint vagy rossz hangulata van valakinek, vagy jó. Ez a rossz-jó hangulat viszont az ezekbe a csoportokba tartozó érzelmekre teszi fogékonnyá az embert. Egy rossz hangulatban lévő embert például nehéz viccekkel felvidítani, és a kapcsolatokban is inkább a rossz dolgokat látja. És mi váltja ki őket? Lehetséges egy korábbi érzelem. Illetve a minket érő érzelmek kimennek a csatatérre, és jól megküzdenek egymással. Amelyik oldal nyer, az a hangulat lesz úrrá rajtad. Pl a csajod összetöri  a kocsid. Na? Szar kedved lesz, vagy szar kedved? 

És amúgy mit tegyünk, ha elkap bennünket egy hangulat? Adjuk meg magunkat neki, és hagyjuk tombolni? Éljük meg minden szegmensét alfától omegáig? Ez is egy megoldás, de ekkor nem leszünk embertársaink kedvence, Próbáljunk kitörni belőle? Ha szar a kedvem keressem a szép és jó dolgokat? Ez nem megy egyszerűen, hiszen maga a hangulat felerősíti a fogékonyságunkat a megfelelő érzelemre. Tudatosan kell ellene dolgozni, de ehhez sok tapasztalat és erős psziché kell. Ha mondjuk tök fos a kedvem, mert a kocsit szervizbe kell vinni, plusz szakad az eső, akkor nehéz arra koncentrálni, hogy ma nem kell locsolni, és milyen jó, hogy a fostalicska nem Olaszországban döglött be. Vagy ha találkozol életed szerelmével, akkor nem biztos, hogy tudsz óvatosan közelíteni hozzá, és nem rohamozod le egyből a magad nyomi módján. 

Ráadásul nem tudjuk meddig fog tartani ez a hangulat. Lehet órákig, vagy akár egy hétig is. Attól függ milyen érzelmekkel, történésekkel találjuk magunkat szemben. Sok lúd, disznót győz. Hiába van rossz hangulatom mondjuk a három napja szakadó eső miatt, ha közben megtalálom a zsebemben a nyertes lottószelvényt, és még Scarlett is rámcsörög, hogy valamelyik nap ráér. Ilyenkor aztán a picsába az esővel. 

Viszont, ha az ilyen erős dolgok sem változtatnak a hangulatodon, akkor jobb ha szakemberhez fordulsz. Lehet bipoláris vagy, esetleg unipoláris. Egyik sem lehet fasza.

Hisz az ember működjön úgy, ahogy kell. Legyen szar hangulata, és legyen jó is. CSak legyen meg az oka is.

Na csumi, 

Blájen