Szia Uram! Észosztás érdekel? A minap azon gondolkodtam, hogy 26, illetve a lustaságból kifolyólag már 27 hete írom ezt a blogot. Ez majdnem hét hónap. De végülis únofisiál 7 hónapja vagyok egyedül, hivatalosan még csak 4 hónapja fogyasztom a szingliség keserű kenyerét. Itt az idő egy mérleget vonni. Nyugi, nem lesz picsogós poszt. Alapvetően, az időm 90 százalékában jól vagyok. A maradék tíz meg a hibafaktor. A selejt.

Az egyedüllétnek vannak előnyei és hátrányai is. Melyikből van több, vagy kevesebb? Mikor melyikből. 

Általában a hétvégék a rosszabbak, de csak akkor ha nincs közös program a barátaimmal. Vagy akár egyedül is. Egy részét kiteszi a házimunka, a mosás, főzés és takarítás. Ráadásul ott a kert is. Csak ki a pitsának van kedve még hétvégén is dolgozni?! Amit kell, azt megcsinálom, de sajna másra nem nagyon van erő. Vagy akarat.

Akikkel találkoztam, velem egykorú nőknek általában van gyereke. Persze, tudom nem könnyű  egy gyerekkel élni - mert még nem próbálták három macskával - de legalaább van kihez szólni. Mondjuk én is beszélek az állatokhoz, mint minden “normális” kutya- és macskagazdi, de nincsenek igazán mélyenszántó filozófiai vitáink. Mint korábban olvashattátok, szeretek vitázni, szeretek más szemszögből meglátni dolgokat. Érvek és ellenérvek. Néha magammal vitázom, bár nem sokkal érdekesebb, mint egyedül sakkozni, vagy pókerezni. Talán ennyi a hátránya az egyedüllétnek. Illetve, ha bármi történik velem, például egy őrült pingpong edzésen, vagy dartsmeccsen, nincs aki segítsen. Mondjuk általában megoldom magam ha kell, fog és ánusz összeszorít, és kész is van. A fog azért, hogy ne üvöltsek, az ánusz meg, hogy be ne…. Na mindegy.

Igazából az évszakok még eddig velem voltak. Kíváncsi leszek mi lesz, amikor már mire hazaérek sötét lesz, és hétvégeken is hamar sötétedik. Maximum majd a teraszt leváltja a nappali, és a fröccsöt a forralt bor.

Viszont valahol azt olvastam, és lehet benne igazság, hogy minél több időt töltesz egyedül annál inkább nehéz mással élned, máshoz alkalmazkodni. Szóval akik évekig szinglik, azok a legtöbb emberhez képest nehezebben találnak párt. Majd meglátjuk.

És mik az előnyök? Egy csomó minden. Nem függsz senkitől. Ha mondjuk fent vagy még 11 után, mert délután hatkor bevertél egy energiaitalt, és kurvára megéhezel, akkor leslattyogsz a konyhába, és csinálsz egy fasza kolbászos rántottát. Senki nem fog rinyálni, hogy kajaszag van, vagy, hogy nem hagyod aludni. Ha úgy van kedved akkor meg elalszol fél tízkor. Szabad programod van, senkihez nem alkalmazkodsz. Na jó, erről a macskáknak van egy különvéleménye, mert ha véletlen bent maradnak este, akkor ha megmozdulsz hajnalban, akár csak átfordulsz a másik oldaladra, vagy megrebben a szemhéjad REM fázisban, ők már úgy látják teljesen fent vagy, már kávéztál és pisiltél is, és csak arra vársz, hogy nekik kaját adhass, ha szólnak,hogy éhesek. És baszod, szólnak. Nem visszafogottan.

Elmehetsz utolsó pillanatban például színházba. Tudod milyen nehéz lenne az egyeztetés után két egymás mellett lévő helyet találni? Valahol a tyúkülőn, vagy a színpad mögött lenne rá esély. De egy hely mindig van. A legjobb részeken.

Nem kell odafigyelni mit eszel. Azt eszed amit főzöl. Ha lusta vagy, akkor három napig. Ha még lustább, akkor meg pizzán élsz, meg gyrostálon. Az is élet, és még bevásárolni sem kell hozzá.

Ja, és a sörös dobozokat is elég hetente egyszer kidobni, mosogatót, akkor kiüriteni, ha már nem fér bele, és mosni is elég akkor, amikor elfogyott a tiszta alsónadrág

Még sok apró dolog van, ami csak pozitív. És miről kell lemondanod? Csak némi beszélgetésről, némi gondoskodásról, némi társaságról, némi közös takaró alól filmbámulásról, és némi szexről. A hülyének is megéri.

Csumi,

Blájen