Sziasztok!

Ma megint rendhagyó témát hoztam nektek. Ez most nem vélemény lesz, mert rohadtul nem tudtam megegyezésre jutni magammal, de egy ideje már böködi a szürkeállományomat (már amit nem ittam még el) a dolog.

Ezt a Szentháromságot szeretném megbolygatni, illetve elgondolkodni az összefüggéseken. Lehet a végére még jutok is valami eredményre, persze egyáltalán nem biztos, hogy igaz lesz, de majd akkor legfeljebb jól megcáfoltok, és lehülyéztek. Nyugodtan, nem vagyok minden titkok tudója. Főleg olyan dolgokban, amikben semmi tapasztalatom nincsen. Jó pap holtig tanul. Én meg ugye messze állok a katolikus egyháztól, mint macskaszőr allergiás az oroszlánketrectől.

De miről is van szó? Megpróbálom kifejteni, mire is gondoltam ezen szavak esetében, amit ebbe a frappáns címbe beleraktam. 

Vágy: Ebbe a rövid szóba rengeteg érzés belefér. Én itt most a szexuális vágytól kezdve, a dicséretre vágyás, a gondoskodásra vágyáson keresztül az “intim” ölelésig mindenre gondoltam. 

Társ: Jól sejtitek, nem a cégalapításnál jelen lévő társra gondoltam. Hanem ellenkező neműre, aki több, mint barát (Az én esetemben. Másoknál nyugodtan lehet azonos nemű, vagy akár növény is. Az Ő dolga). Mondhatnátok, hogy a társba már beletartozik a vágy egy része is. Igen. Lehetne azt is mondani, de most legyünk picit specifikusabbak. Legyen az a társ ebben az esetben, aki társad örömödben, bánatodban, és még a csínytevésekben is. Aki naponta törődik veled, aki megkérdezi, hogy vagy, aki beszélget veled, aki megérzi a hangulataidat. Satöbbi. Szóval aki már azért több, mint egy barát.

Magány: Azt hiszem ezt nem kell magyarázni. És nem, attól nem leszel kevésbé magányos, hogy napközben tök jól elvagy a munkatársakkal, este iszol egyet a haverokkal, és hétvégén barátokkal csinálsz közös programot. Attól még lehetsz kurva magányos, mikor egyedül fekszel, egyedül kelsz, amikor nincs kiről gondoskodnod, nincs kinek a kedvére tenni, akit nem tudsz csak úgy szó nélkül megölelni anélkül, hogy magyarázkodnod kellene.

No, definíciók meg is lennének, de milyen összefüggéseket is keresek közöttük?

Akkor először röviden: arra vagyok kíváncsi, hogy a magány mennyisége, minősége, és a vágy erőssége hogy viszonyul a társhoz. Illetve pontosabban, a társ minőségéhez. 

Konkrétabban, és nyersebben fogalmazva, ha kurva sokat vagy egyedül, és rohadtul nem ölel meg senki, és lefekvéskor is maximum a macska bújik oda hozzád, akkor eljutsz-e arra a szintre, hogy belemész egy olyan kapcsolatba, amit nem is biztos, hogy akarsz igazán. És ennek milyen következményei lesznek.

Ha tényleg így van, mármint, hogy az ember egy idő után lejjebb engedi az igényeit annak csúnya következményei lesznek. Nem hiszem, hogy az elmúlt egy évben csináltam ilyet, bár lehet erről másnak más lenne a véleménye. 

Nekem pl sosem volt egyéjszakás kalandom, vagy ún. puttonyürítéses kapcsolatom. Sem az elmúlt egy évben, sem a kapcsolatom előtt. De el tudom képzelni, hogy ez sok embernek megy, és ismerek is ilyeneket, mert így megszabadulnak a fizikai vágytól. Igen ám, de sokszor nem az a vágy a legerősebb. Legalábbis az én esetemben tuti nem az. Szóval csak emiatt biztos nem “csábítanék” el egy hölgyet sem. Csábítás alatt értsétek azt, hogy tök béna viselkedés után is, valahogy az ágyban kötünk ki. Csak olyannal feküdnék le, akivel a lefekvés előtti pillanatokban is úgy gondolom, hogy ebből még bármi komolyabb is lehet. Lehet, hogy ez gáz, de ezen nem fogok, és szerintem nem is tudnék változtatni. 

Engem igazából a másik dolog kísért, és szerintem ebbe a hibába már beleestem. Márpedig abba, hogy mondjuk az ismerkedés fázisában, mondjuk online, telefonon, videochaten iszonyatosan jókat beszélgetünk. Az első pár találkozáskor is kitart még ez a dolog, aztán unalmassá válik. Igen, tudom, bunkó vagyok, de ezt le kellett írnom. Amikor már hosszabb időt töltöttök együtt, és lássuk be az irl kommunikáció még mindig hatásosabb, és teljesebb, mint bármilyen digitális, egyszer csak azt érzed, hogy nem szeretnél már semmit mondani neki. Illetve nem az a “társ” akinek elmondanád. Mondom, izé írom ezt én, aki hétről hétre kiteregeti a gondolatait,érzéseit és kétségeit számos ismeretlen ember előtt. Mondjuk 99%-ban kurvára senkivel nem fogok találkozni az olvasók közül, vagy ha igen, akkor sem fogja tudni, hogy én írom ezt a blogot, és én sem fogom tudni, hogy Ő olvassa.

Szóval nem tudom, remélem nem esek ebbe a fentebb leírt csapdák egyikébe sem, mert egyrészt utólag nem érezném tisztességesnek, és szégyellném magam miatta. 

Nem azt mondtam, hogy nem találkoztam senkivel az elmúlt egy évben, sőt… De a legtöbb nő sikítva menekül tőlem, vagy már a társkeresős adatlapom látva, vagy az első pár nap beszélgetés után. Ha még mindig kitart, akkor elküldöm neki a blog elérhetőségét. Vannak vakmerőek, akik ezek után is bevállalják a találkozást. Lehet, hogy élőben jobban szeretnek dobbantani?. Velem nem egyszerű, pontosan tudom. Hogy miért? Ha akarjátok, majd azt is elmesélem. De az már egy másik poszt tartalma lesz.

Csumi, Blájen