“A szerelem sötét verem,

Ki beleesik baszhatja…”

Sokat emlegettem már Ámor átkát, vagy áldását. Kinek mi. Ha beteljesül, áldás, ha megszopod, átok. De mi is a szerelem? Ki szerette a bioszt, meg a kémiát? Mindegy, leszarom, most biokémia következik. 

Négy kibaszott vegyület okozza, hogy komplett hülyét csinálj magadból. Ezek pedig a dopamin, norepinefrin, szerotonin, és a legszemetebb a feniletilamin. Azért ez a legköcsögebb, mert ez indítja be az összes többi termelődését. Mint egy elbaszott Breaking Bad rész. Mondjuk az okosok szerint tényleg olyan érzéseket generálnak az átlagos nyomiban, mint a drogfüggőkben. Csak itt nem a szerre vagy rákattanva, hanem egy másik nyomira. Ha szerencséd van, Ő is ebben szenved. És lehettek hülyék együtt. Egy ideig, vagy örökké? Lófaszt, ez a szerelem kémiájának csak a második fejezete.

Ja, hogy az elsőt kihagytam? Hát igen. A kérdés az, hogy miért abba a másikba  estél bele, mint vak ló a gödörbe. Valószínűleg a másik feromonjai okozzák. De ez csak a biológiai rész. Szerencsére nem vagyunk állatok, legalábbis a nyolcadik sörig, szóval nem csak a biológia nyomja meg a gombot. Illetve megnyomja, de ha csak arra hallgatnánk a világ tele lenne terhes nőkkel. A feromonokért a tesztoszteron és az ösztrogén felelős. Egy pasi annál férfiasabb, minél több tesztoszteront termel. Ok, kedves nem annyira férfias sorstársaim. Van egy jó hírem. A sok tesztoszteron öl. Bebizonyították, hogy a magasabb tesztoszteront termelő férfiak rövidebb ideig élnek, mert a hormon úgy gyilkolja a szervezetet, hogy csak na. Ugye, akkor a kiszemelt csajra már csak 20-25 évet kell várni, míg a csúcsegyed kipusztul mellőle. Igaz akkora már neked is térdig ér a heréd, de faszom, az esély az esély.

Vegyük azt a szerencsés esetet, hogy a kiszemeltet nem környékezi meg semmilyen csúcsragadozó, szabad préda, és ráadásul a te kis szerencsétlen feromonjaid is bejönnek az agyának. Ja, azt nem mondtam,hogy nem a szív a felelős a szerelemért, hanem az agyacskád, csak Valentin napon kurva szarul nézne ki a sok barna agy a kirakatban. Mellékvágány. Na, szóval egymásra találtok, és párosodni szeretnétek. De előtte persze beszélgettek, mert kultúremberek vagyunk,vagy mi a faszom. Megismered, az agyad tudatos része is működésbe lép. Rájöttök, hogy ugyanolyanok vagytok, vagy esetleg nagyon különbözőek. Ugye azok meg vonzzák egymást. Vagy csak kiegészítitek egymást, mint a borsó meg a friss festés buli után. Annyi mindenre rá lehet kenni, miért is kell neked a csajszi. Aztán a kihulló szempillája ráhull a fülcimpádra, miközben belesúgja a füledbe, hogy melyik kajáldában szeretne bekapni valamit. Ételt, köcsögök. Ott még nem tartunk. Na ekkor kapod meg a kis hormonkoktélt, amitől meghülyülsz, ha eddig nem is voltál annyira hülye. Elvesztél, öcsém. Ráálltál a szerre, mint DMX. Volt egy fasza kisérlet arra, hogy mennyire leszel tökhülye. Összeszedtek egy csomó szerencsétlent, aki ebben a szerelem nevű betegségben szenved, ráadásul a hormontombolós időszakban. Fényképeket mutogattak nekik. Család, barátok, stb. Reagáltak is szépen rá, mint kutya a tűzcsapra. Aztán jött a választott csaj képe, és bumm. Atombomba. Ugyanúgy nézett ki az agyuk, mint Ewan McGregornak a Trainspotting nagy részében. Se hall, se lát, és még lehet Dömötör is.

Ha nincs veled a csaj, rendesen elvonási tüneteket produkálsz.

No, persze ez az állapot nem tart nagyon sokáig, főleg nem addig míg a halál vagy a bíró el nem választ. Bele is döglenénk. Átlépünk a harmadik, kevésbé feltűnő, de nem kevésbé veszélyes fázisba. Kb, mintha kokóról állnál át a hernyóra. Megjelennek a nehézfiúk, az úgynevezett kötődéshormonok. Név szerint az oxitocin és a vazopresszin. Ekkor már arra területre tévedtél, hogy nem csak megszerezni, vagy esetleg uram bocsá megdugni akarod, hanem vele élni. Na, ha ez mindkettőtöknél kialakul, akkor baszhatod. Gerjesztitek egymásban a cuccot. Ráadásul a vazopresszin nem csak a kötődésért felel, hanem a szomjúságérzésért, meg a vizeletkiválasztásért is. Szóval most már értem, miért szomjazunk a csókjára, és ha megcsókol, majd behugyozunk a gyönyörtől. 

Eddig tartott a tündérmese. Majd jönnek a hormonzavarok. Már nem váltjuk ki ezen hormonok termelődését. Aztán mindenki igyekszik pótolni ezeket a boldogsághormonokat, mert olyan elcseszettek vagyunk, hogy a legtöbb ember ezzel a függőséggel születik. Boldog akar lenni. Jöhetnek a póttevékenységek, amik szintén kiváltanak boldogsághormon termelődést. Csokizabálás, sport, vagy egy kibaszott félrekufirc.

Ilyenkor már talán visszatér a józan ész, és lehet a Tisztelt Bírósághoz fordulni. 

Persze nem minden ember működik ugyanígy. Vannak akik leragadnak különböző szinteknél. A kurógépek, akiket csak a feromonfüggés érdekel, és hogy szórja a magvait szanaszét a nagyvilágban. Ez tök normális, bár kicsit állatias szerintem. 

Aztán vannak azok, akik konkrétan annyira ráállnak a második körös szerekre, hogy a végén már nem is a nőbe, hanem a szerelembe lesznek szerelmesek. Megvan a csaj, kezdődhetne az oxitocin termelés, de nem, neki a speed kell. Véleményem szerint sok nagy írónk, költőnk volt ilyen. Ady, Krúdy. Lehet csak az y végűek? Na, mindegy. Az is lehet csak műveletlen vagyok, vagy irodalom órákon én is a csajok csöcsét nézegettem. Nem fontos. 

Jól van. Mindenki megrettent? Megnyugtatlak benneteket, ez csak a tudósok véleménye, és egy csomó homályos pont van az egészben. Nem tudjuk, hogy hatnak a feromonok, és miért pont arra az emberre annak az embernek a feromonja. Mi indítja be az egészet. A végén még az is lehet, hogy csak a bebaszcsizott Ámor lőtt jól picsán bennünket.

Csumi,

Blájen